46 éves voltam 40 kg túlsúllyal, amikor úgy éreztem változtatnom kell az életemen. Olyan életszakaszba ért az életem, amikor elkezdtem érezni a korlátaimat. Valami mindig fájt itt-ott, hamar elfogyott a levegő bármit csináltam. Elhatároztam, hogy életmódot váltok. Megterveztem hogyan fogok változtatni az étkezésemen. Tudtam, hogy valamilyen rendszeres mozgásra is szükségem lesz. Egy ismerősöm tanácsolta, hogy próbáljam ki a TRX edzést. Az iskolai testnevelés órákon kívül soha nem sportoltam. Először felsoroltam a kifogásaimat, hogy miért nem:
Általában csak késő délután vannak edzések, én meg szeretek korán hazaérni a munkából és ezután már nem szeretek elindulni otthonról sehova. Én tömegközlekedek és nincs, a buszmegállómhoz közeli edzőterem ahova járhatnék. Ekkora súlyfelesleggel úgysem tudok semmilyen gyakorlatot megcsinálni. Az ismerősöm azt mondta, hogy nem lehet semmi kifogásom, mert ő tud egy helyet, ami mindhárom kifogásomra válasz.
Így ismerkedtem meg Noémival. Megszervezte, hogy közvetlenül a munkaidőm végeztével egyből mehettem hozzá tornázni. Az edzőterem ahol az edzést tartotta véletlenül pont a buszmegállómhoz közel helyezkedett el. Elmentem az első edzésre és annyira jól éreztem magam, hogy éveken keresztül heti 3 alkalommal az én helyem az edzőteremben volt. Noémi bebizonyította nekem, hogy nincs lehetetlen számomra, csak csinálni kell és „jó lesz az”. A hónapok teltével éreztem magamon a változást. Egyre több gyakorlatot tudtam megcsinálni, egyre erősebb lettem. Ezeket a változásokat nemcsak az edzőteremben éreztem, hanem a mindennapi életben. A súlyom elkezdett csökkeni, olyan fizikai terheléseket bírtam végigcsinálni, amiket előtte soha. A lényeg, hogy jól éreztem magam a bőrömben. Megtapasztaltam, hogy nem az a ciki, ha valaki kövér, hanem az, ha a súlyától függetlenül elhagyja magát és kifogásokat keresve nem mozdul meg. Nagyon becsülöm Noémiban, hogy az ügyetlenségem, az erőtlenségem, a kövérségem ellenére soha egy pillanatra sem éreztetett velem olyat, hogy nem vagyok az edzőterembe való, hanem mindig láttam bennem a lehetőséget, hogy fejlődhetek.